0

Sehol se otthon / Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől

írta Nikodémus

Persze, fel kell vázolni a pályafutást, a magánéletet meg a nagy áttörést (esetleg a bukást), de mindenkit egyetlen dolog izgat: mi a titok? Hollywood zenész-életrajzi filmjei (amely műfaj az utóbbi években jókora lökést kapott) jórészt ezt próbálják megfejteni, aztán bemutatni. Két amerikai ikon került sorra nemrég a csekklistán: Bob Dylan és Bruce Springsteen egyaránt nemzeti kincs az amerikaiaknak, és persze jó alapanyag egy lélekboncolós drámához. De sikerült-e megfejteni a titkot?

Olvasd tovább →

1

Beteljesedett – Dűne: Második rész (Dune: Part Two)

írta Nikodémus

Erősen SPOILERes írás.

Egy nagyszabású scifi-regényadaptációtól szokatlanul (bár a Dűne fura hagyományaihoz tulajdonképpen illeszkedve) alig bújtatott narrációval indul Denis Villeneuve gigantikus filmfolyamának második része: Irulan hercegnő (Florence Pugh), a galaxist uraló IV. Shaddam császár (Christopher Walken) lánya beszél egy aprócska felvevőbe arról, milyen hírek zavarják meg az udvar nyugalmas mindennapjait. A Harkonnenek ugyanis nem bírnak az Arrakis-i fűszerkitermelést szabotáló fremenekkel, s egyre szaporodó akcióik mögött egy ideje mintha tudatos tervezés állna. Hogy a hír igaz-e, még nem tudjuk pontosan (nesze neked, fake news-ipar…), de nem is ez a fontos, hanem a bizonytalanság, amit kelt. Pontosan ez a célja annak az embernek, akit az előző rész óta sokan halottnak hisznek, s aki egy kicsiny, fürge sivatagi kisegérről nevezi el magát.

Olvasd tovább →

0

Röviden: A három testőr: D’Artagnan / Szeánsz Velencében / Wonka

írta Nikodémus

A három testőr: D’Artagnan (Les trois mousquetaires: D’Artagnan) – Készítsen Hollywood akárhány jó pénzzel kitömött adaptációt, a franciák időről időre visszakövetelik saját hőseiket. Most Dumas örök klasszikusa került sorra, melyet frankofón sztárok részvételével, látványos külsőségek között gondolt újra Martin Bourboulon rendező. Aktualizálni szerencsére nem volt kedve, sem posztmodern játékokat játszani: adaptációja egy klasszikus-romantikus kalandfilm, melyben a jelenkor a kamerakezelésben és a történet pergőre vágásában köszön vissza. A színészkoszorú remekel, a cselekmény nagyvonalúan hömpölyög, a hangulatteremtés kiváló (és idézőjelek nélküli). A játékidő derekán törik meg picit a lendület, s van pár nehezen magyarázható cselekedete hőseinknek, de ez valószínűleg kiegyenlítődik majd a második részben – merthogy filmünk a regény csupán első részének megfilmesítése, a folytatás már idén megérkezik. A kulturális (vissza)sajátítás jól sikerült, de nem ír filmtörténelmet.

Olvasd tovább →